Szerző: Halász Arnold | szept 1, 2026 | AM, Edzés, Életmód
Azt gondolnánk, hogy az alvás szempontjából a rövid nappalok a nehezebbek. Nekem idén pont fordítva volt. A nyár volt az, ami igazán felborította az alvásomat.
Szinte minden edzésem a szabadban van, a 40 fok körüli hőségben egyre korábbra kellett hoznom őket. A végén már öt körül keltem, hogy legyen időm futni vagy bringázni, mielőtt megjön a meleg. Ez önmagában nem zavart, nyáron úgyis világos van már ötkor. Az este viszont már problémásabb lett. Ha ötkor kelek, akkor nyolc körül már ágyban kellene lennem, kilenc körül pedig aludni. Csakhogy nyáron kilenckor még simán világos van, és sokszor éjfélig sem hűl le rendesen a levegő. Volt olyan éjszaka, amikor reggelig ment a klíma a lakásban. Nem éppen az a környezet, amiben a legjobban alszom.
Régen szerettem a nyarat. Valamikor a negyvenes éveimben ez megváltozott. Az időjárás is, én is, és a nyárból lassan az a szezon lett, amit inkább megpróbálok jól átvészelni. Idén ennek egy részét a hegyekben töltöttem: Magas-Tátra, Alpok, néha egyedül, néha a fiammal, néha az egész családdal. A lakóautó nyáron brutálisan fel tud melegedni, ha napon hagyom, úgyhogy egy idő után már azt is néztem, hol van egy hideg, árnyékos völgy vagy folyópart, ahova be tudok állni.
Van néhány kedvenc helyem. Nem feltétlenül a legmagasabban, inkább mély völgyekben, a hegy északi oldalán, ahol hamarabb eltűnik a nap, és tovább marad hűvös. Kívülről lehet, hogy kicsit túlzásnak tűnik, hogy az ember már azt is nézi, mikor éri el a nap a kocsit, vagy melyik oldalon lesz árnyék este. De amikor hosszúakat edzek, érzékeny vagyok a melegre, és másnap reggel megint edzeni akarok, ezek az apróságok összeadódnak.
Ráadásul ezek az utak soha nem csak arról szóltak, hogy elmeneküljek a meleg elől. Öt-hat órát vezettem, aztán öt órát bringáztam, közben új helyeket néztem meg, este pedig valami teljesen eldugott helyen álltam meg. Sokszor térerő sem volt. Nekem ez különösen jól jön: van mit nézni, van mivel foglalkozni, és nem kell a telefonomat elővenni minden öt percben. A hőség ellen indultam el, de közben valami egészen mást is kaptam az utaktól.
Augusztus végére viszont hirtelen sokkal egyszerűbb lett minden. Este nyolckor már sötét van, a levegő is lehűl annyira, hogy nem kell a klíma, reggel pedig nem kell feltétlenül ötkor kelni. Mostanában inkább hat körül ébredek, nagyjából napkeltekor, és ez az egy óra meglepően sokat számít.
Az edzést is későbbre tudom tolni, és előtte van időm a fiammal reggelizni, néha sétálni egyet a Duna mellett, mielőtt elindul iskolába. Utána nyolc-kilenc körül már simán lehet futni vagy bringázni, még kellemes időben. Az erdő pedig ilyenkor kezd igazán szép lenni, úgyhogy edzés közben sem érzem azt, hogy megint menekülök valami elől.
Aztán ma reggel vettem észre, hogy mennyire bennem maradt még a nyári ritmus.
A legutóbbi cseh út után ez volt a második éjszakám itthon. Este, amikor besötétedett, egyszerűen lefeküdtem. Nem néztem az órát, nem számolgattam, mikor kell kelni. Éjszaka felébredtem, de forszíroztam az alvást, amíg világos nem lesz. Végül több mint kilenc órát aludtam.
Nem terveztem, és nem is azért feküdtem le, hogy végre „kipihenjem magam”. Egyszerűen még mindig bennem van az a nyári beidegződés, hogy a sötét órákat nem érdemes elpazarolni. Ha sötét van, aludni kell.
Talán ezért szeretem ennyire ezt az időszakot. Még lehet úszni a Dunában, lehet mezítláb járni, napközben kellemes az idő, de este már nem kell harcolni a meleggel. A napok hossza is sokkal jobban passzol ahhoz, ahogy élni szeretek.
Szerző: Halász Arnold | aug 1, 2026 | Edzés
Az easy run az a fogalom, amiről mindenki hallott és szinte senki nem csinálja jól. Én is inkább az alapozó tempóban szeretek futni, ami kb 5:30p/km ahol a pulzusom 120 környéke, de egy óra után azért van egy pár ütés eltérés, azaz drift. Ez általában 5-7%, ami azt jelzi, hogy ez egy kicsit gyors.
Kísérleteztem hát és az eredmény, hogy létezik olyan tempó, ahol az energia és termo regulácio egyensúlyban van,és hogy, hogy nem, ez pont a max pulzusom 60%-a körül van ez az érték és pontosan a Garmin által javasolt recovery tempó,azaz 6:35 környéke. Ma ebben a tempóban futottam egy órát és minden egyes kilométeren egy ütesen belül volt az àtlag pulzusom.
Aki nem csinál keresztsportot, annak ebben a tartományban is kéne – nem is keveset – futnia. A valóság viszont az, hogy egy kezdő vagy kissé túlsúlyos futónak ez nagyjàbol gyaloglás, és ezt is kellene tennie, hosszan. Ha ketszer 1 óràt fut 160+-os pulzussal, 6-10 óràt kellene mellé egy héten gyalogolni, túrázni, bringázgatni, és alapvetően javulna a futása is. Nekem ez a sport a bringa, a heti 5 óra futásból csak egy szokott 150 bpm körül lenni, a többi max 130, és van mellé 8+ óra alacsony intenzitású tekerés.
Ha hosszútávon fejlődni szeretnél, nagyobb értéke van 3-4 óra erős gyaloglásnak hétvégén mint egy harmadik, túl intenzív futàsnak…
Szerző: Halász Arnold | júl 10, 2026 | Edzés, Életmód
Felső tagozatos unokaöcséim mozgatását a héten magamra vállaltam, versenyhétvége utáni laza edzések, szinten tartás a cél. A hőkupolára tekintettel eddig inkább montiztunk, ma 3 órát, 800 méter szintkülönbséggel, nevetgélve, könnyedén, beszélgetős jelleggel. Este még egy fél órás úszás minden nap, illetve holnaptól egy órás futások ÉS esetleg még pár óra bringa. Nem átlagos gyerekek, hiszen mindketten triatlonoznak, de olyan szempontból nem is különlegesek, hogy csodálatos genetikájuk miatt lenne ennyi mozgásigényük. Csupán egészségesek.
Futótársam, Gábor most nem ér rá, a Dunakanyar SUP Iskolájában tart nyári tábort gyerekeknek, és ahogy láttam, nála sincs kütyüzés egész nap, csak mozgás. A gyerekeknek ez a normális élet, nem az órákon át tartó padban ücsörgés, házik, külön órák, videózás, illetve nagyobbaknál számítógépezés.
Ez a mi felelősségünk, szülőké, nagyszülőké, hogy lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk az egészséges élethez szükséges minimális mozgásmennyiséget a gyerekeknek, nem mellékesen ez a mi életminőségünket is javítja. Nem csak nyáron, hanem egész évben, hőségben és fagyban, szélben, esőben, hóban, ha kell. A gyerek nincs cukorból, nem olvad el, nem fagy meg, nem megy tönkre ebben, sőt egyre strapabíróbb lesz, amire igencsak szüksége lesz ebben a klíma szempontjából is gyorsan változó világban.
Az olvasóimnak ez nyilván már közhely, és akiket igazán érintene, azokhoz nem jut el, vagy lehet, hogy nem tudják hogyan lehetne belevágni. Ilyenkor érdemes azok társaságát keresni, akik már úton vannak, túrákon, táborokban, kirándulásokon. A mozgás az, amit sosem késő elkezdeni, de sosincs túl korán sem. A másik, hogy a túl sok mozgás több nagyságrenddel kevesebb embert érint, mint a túl kevés, minden túlmozgásos, túledzett emberre ezernyi, ha nem tízezernyi olyan jut, akinek többre lenne szüksége. A gyerekekre is igaz ez, ne féljünk mozgatni őket
Szerző: Halász Arnold | júl 3, 2026 | Edzés, Lélek
Aki csak simán kezdő, újonc, soha nem mozgott, annak könnyű elfogadni, hogy eddig a nullán volt, most a nullán van, és halad valami felé ami ennél biztosan több.
Egészen más érzés az újrakezdőké, legyen szó sportról, karrierről vagy magánéletről. Az újrakezdő is sokször közel nullán van, de korábban már volt valahol, kisebb-nagyobb eredmény már van mögötte, és ez sokszor az identitásának része. Kerékpáros vagyok, bajnok, győztes, minél magasabb a korábbi eredmény, annál nehezebb az újrakezdés.
Ha valaki egyéni olimpiai bajnok volt 20 éve, és ez az identitása, elég nehéz szembenézni azzal, hogy jelenleg 40kg plusz van rajta és emeletenként meg kell állni pihenni, mert elfogyott a szusz. Hozhatnék karrier vagy magánéleti példát is, aki érintett, ennyiből is tudja.
Ilyenkor sajnos csak két út van: ragaszkodni a régi identitáshoz, és folyton megmagyarázni, hogy miért nem alkalmas a változás, vagy elfogadni, hogy valaha elértünk valamit, amire lehet, kell is büszkének lenni, de jelenleg a kezdők szerénységével kell felépíteni mindent, ha nem is nulláról, de a korábbinál sokkal alacsonyabb szintről indulva.
A kezdőnek óriási előnye van, hogy a korábbi és jelenlegi eredményeit szinte biztosan túl fogja szárnyalni, míg az újrakezdő előtt ott lebeg a korábbi eredmény (hasonlóan a hires ember gyereke szituációhoz), amit el KELL érni, hogy a teljesítmény és identitás összehangban legyen.
Egyébként nem kell. A korábbi eredmény legyen inspiráló, de a kezeljük helyén a korunkat, helyzetünket, terheinket, és ehhez képest szabjunk egy álom és egy reális célt, az előbbi legyen a motiváció, az utóbbi pedig a rendszeresen elvégzett munka alapja.
Valahogy így vagyok én is ezzel az ironman projekttel. Ugyan soha nem versenyeztem ennyire hosszú távon, de a fejemben még mindig az él, hogy 180km az simán teljesíthető 5,5-6 óra alatt, az alap, és a futás is majd lesz valahogy. Nos, nem az. A Covid óta alig tekertem, mindig arra hivatkozva, hogy bringa az könnyen megy, és közben elolvadt a korábbi alap, amire építettem. Szembe kell néznem azzal, hogy ha nem is teljesen kezdőként vágok bele, de nem is haladóként. Jelenleg mindegyik szám tisztességes teljesítése gondot okozna. Persze, turistaként biztos nem lenne gond, azért ahhoz nagyon sokat mentem az elmúlt két évtizedben, de tiszteletlenség lenne úgy rajthoz állni, hogy nem készülök fel a távra, csak az egyszeri teljesítés, pipa lenne a cél, amikor a korábbi identitásom alapján ennél többre lehetek képes.
Nem biztos, hogy igazam van, de két éven belül szeretnék odáig eljutni, hogy Nagyatád főutcáján legalább futásra hasonlító mozgással közelítem meg a célt. Pontosabban, jövőre teljesíteni 12 órán belül, és a következő években ezt javítgatni, amíg van bennem további lehetőség. De jelenleg, alig kezdő, turista vagyok – még ha ezt nehéz is elfogadni – nem versenyző, aki voltam, még ha más távokon is.
Szerző: Halász Arnold | jún 29, 2026 | Edzés
Dehogy. Az emberi test különlegessége, hogy az emlősök között az egyik leghatékonyabb hűtőrendszerével bír. Nem kell hozzá más, mint folyadék, sók, és esetleg egy nedvességet jól vezető ruha, ami az UV ellen is véd és segít felfogni a lecsöpögő izzadtságot – ami lecsöppen, az nem hűt, csak ami elpárolog.
Ugyanakkor érdemes a legmelegebb órák helyett reggel futni, bringázni, aki megteheti, erdőben, hegyekben és délután inkább a vizet választani, az úszás, kajakozás, sup mindenkinek jót tesz, és persze a legtöbb konditerem már légkondícionált. Kellemetlen ez a meleg, de kifogásnak kevés.
Nekem még egy évem van az első ironmanig, így szerencsére könnyen csökkenthetem a heti edzést 10-12 órára. Nem szeretek úszni, de annyira unalmas a vízparton ücsörögni, hogy erre is sort kerítek párszor, amikor nem, akkor pedig a légkondi alá tolt súlyzókat emelgetem délután, a reggeleken pedig váltogatom a futást és bringázást, elsősorban a Pilisben, az árnyékos Leányfalu-Szentendre kerékpárúton, vagy amikor a fiamnak mással van programja, a Tátrában és az Alpokban.
