Aki csak simán kezdő, újonc, soha nem mozgott, annak könnyű elfogadni, hogy eddig a nullán volt, most a nullán van, és halad valami felé ami ennél biztosan több.
Egészen más érzés az újrakezdőké, legyen szó sportról, karrierről vagy magánéletről. Az újrakezdő is sokször közel nullán van, de korábban már volt valahol, kisebb-nagyobb eredmény már van mögötte, és ez sokszor az identitásának része. Kerékpáros vagyok, bajnok, győztes, minél magasabb a korábbi eredmény, annál nehezebb az újrakezdés.
Ha valaki egyéni olimpiai bajnok volt 20 éve, és ez az identitása, elég nehéz szembenézni azzal, hogy jelenleg 40kg plusz van rajta és emeletenként meg kell állni pihenni, mert elfogyott a szusz. Hozhatnék karrier vagy magánéleti példát is, aki érintett, ennyiből is tudja.
Ilyenkor sajnos csak két út van: ragaszkodni a régi identitáshoz, és folyton megmagyarázni, hogy miért nem alkalmas a változás, vagy elfogadni, hogy valaha elértünk valamit, amire lehet, kell is büszkének lenni, de jelenleg a kezdők szerénységével kell felépíteni mindent, ha nem is nulláról, de a korábbinál sokkal alacsonyabb szintről indulva.
A kezdőnek óriási előnye van, hogy a korábbi és jelenlegi eredményeit szinte biztosan túl fogja szárnyalni, míg az újrakezdő előtt ott lebeg a korábbi eredmény (hasonlóan a hires ember gyereke szituációhoz), amit el KELL érni, hogy a teljesítmény és identitás összehangban legyen.
Egyébként nem kell. A korábbi eredmény legyen inspiráló, de a kezeljük helyén a korunkat, helyzetünket, terheinket, és ehhez képest szabjunk egy álom és egy reális célt, az előbbi legyen a motiváció, az utóbbi pedig a rendszeresen elvégzett munka alapja.
Valahogy így vagyok én is ezzel az ironman projekttel. Ugyan soha nem versenyeztem ennyire hosszú távon, de a fejemben még mindig az él, hogy 180km az simán teljesíthető 5,5-6 óra alatt, az alap, és a futás is majd lesz valahogy. Nos, nem az. A Covid óta alig tekertem, mindig arra hivatkozva, hogy bringa az könnyen megy, és közben elolvadt a korábbi alap, amire építettem. Szembe kell néznem azzal, hogy ha nem is teljesen kezdőként vágok bele, de nem is haladóként. Jelenleg mindegyik szám tisztességes teljesítése gondot okozna. Persze, turistaként biztos nem lenne gond, azért ahhoz nagyon sokat mentem az elmúlt két évtizedben, de tiszteletlenség lenne úgy rajthoz állni, hogy nem készülök fel a távra, csak az egyszeri teljesítés, pipa lenne a cél, amikor a korábbi identitásom alapján ennél többre lehetek képes.
Nem biztos, hogy igazam van, de két éven belül szeretnék odáig eljutni, hogy Nagyatád főutcáján legalább futásra hasonlító mozgással közelítem meg a célt. Pontosabban, jövőre teljesíteni 12 órán belül, és a következő években ezt javítgatni, amíg van bennem további lehetőség. De jelenleg, alig kezdő, turista vagyok – még ha ezt nehéz is elfogadni – nem versenyző, aki voltam, még ha más távokon is.