Felső tagozatos unokaöcséim mozgatását a héten magamra vállaltam, versenyhétvége utáni laza edzések, szinten tartás a cél. A hőkupolára tekintettel eddig inkább montiztunk, ma 3 órát, 800 méter szintkülönbséggel, nevetgélve, könnyedén, beszélgetős jelleggel. Este még egy fél órás úszás minden nap, illetve holnaptól egy órás futások ÉS esetleg még pár óra bringa. Nem átlagos gyerekek, hiszen mindketten triatlonoznak, de olyan szempontból nem is különlegesek, hogy csodálatos genetikájuk miatt lenne ennyi mozgásigényük. Csupán egészségesek.
Futótársam, Gábor most nem ér rá, a Dunakanyar SUP Iskolájában tart nyári tábort gyerekeknek, és ahogy láttam, nála sincs kütyüzés egész nap, csak mozgás. A gyerekeknek ez a normális élet, nem az órákon át tartó padban ücsörgés, házik, külön órák, videózás, illetve nagyobbaknál számítógépezés.
Ez a mi felelősségünk, szülőké, nagyszülőké, hogy lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk az egészséges élethez szükséges minimális mozgásmennyiséget a gyerekeknek, nem mellékesen ez a mi életminőségünket is javítja. Nem csak nyáron, hanem egész évben, hőségben és fagyban, szélben, esőben, hóban, ha kell. A gyerek nincs cukorból, nem olvad el, nem fagy meg, nem megy tönkre ebben, sőt egyre strapabíróbb lesz, amire igencsak szüksége lesz ebben a klíma szempontjából is gyorsan változó világban.
Az olvasóimnak ez nyilván már közhely, és akiket igazán érintene, azokhoz nem jut el, vagy lehet, hogy nem tudják hogyan lehetne belevágni. Ilyenkor érdemes azok társaságát keresni, akik már úton vannak, túrákon, táborokban, kirándulásokon. A mozgás az, amit sosem késő elkezdeni, de sosincs túl korán sem. A másik, hogy a túl sok mozgás több nagyságrenddel kevesebb embert érint, mint a túl kevés, minden túlmozgásos, túledzett emberre ezernyi, ha nem tízezernyi olyan jut, akinek többre lenne szüksége. A gyerekekre is igaz ez, ne féljünk mozgatni őket