Szerző: Halász Arnold | febr 24, 2025 | Lélek
Érdekes történetet hallottam egy nagyon sikeres amerikai podcaster előadóról, aki a valaha elért legmagasabb csúcson váratlanul abbahagyta az egészet. Az ok, nem tudott a magánéletben megfelelni annak, amiről beszélt, amit tanított.
Fake it, until you make it, tartja a bölcs mondás, azaz csinálj úgy, mintha, amíg tényleg az nem leszel, aki. Neki nem sikerült, olyan dolgot vállalt fel nyilvánosan, ami nem ő volt, és nem bírta már az ellentmondást.
Kapcsolódó történet, mielőtt az USA-ban lelőtték a TikTokot, influenszerek tömege vallotta meg hogy csaló, nem úgy fogyott le, nem attól erős, etc. Aztan nem sokkal később a TikTok újra elérhető volt, de az őszinteség okozta kár már megtörtént. Fontos hát az integritás, hogy arról beszéljünk, amit megtettünk, vagy meg tudunk tenni, és nem érdemes vizet prédikálni félrészegen.
Sokszor ezért osztom meg a kétségeimet, kudarcaimat, motiválatlanságomat. Nem azért, hogy panaszkodjak, hanem hogy valós képet nyújtsak. Igen, elmegyek edzeni majd minden nap, mert megszoktam és mert ez a prioritás. De hazugság lenne azt állítani, hogy mindig örömmel teszem, élményből, lelkesedésből vagy mert a mozgás a mindenem.
Az integritás így a szabadság záloga. Sokkal egyszerűbb az élet, ha nyilvánosan pontosan azt vállaljuk fel, amit akkor is megtennénk, ha senki nem nézne. A eXtremeMan Nagyatád K-Arcaként, életmód mentorként, edzőként nyílvánosabbá vált a sportéletem és értékrendem, kiváló alkalom lenne előadni a lelkes világbajnokot, aki mindent megtesz, egészségesen él, motivált, és soha nincs kudarca, de egyben hamis is és nagyon megterhelő is…
Ugyanez igaz a te életedre és mindenkiére is. Persze, van amikor „érdemes”(?) megfelelni, mert annak anyagi, erkölcsi előnye van, amit le lehet aratni, de egyenes út a boldogtalanság és önbizalom rombolása felé. Hosszabb távon jobban megéri kifelé is azt mutatni, amik valójában vagyunk, amit akkor is teszünk, amikor egyedül vagyunk, mert óriási szabadságot ad. Utálni, így is, úgy is fog valaki. Valakinek se ez a kép, se az a kép nem fog megfelelni, nagyképűnek, fellengzősnek, önzőnek, butának (… bármi behelyettesíthető) fog tartani, de akkor legalább azért ítéljenek el, amit teszünk, és ne azért, amit füllentünk.
„Legyetek bátorak”, vállaljátok az eredményeiteket, munkátokat, de ha kell, ne hallgassátok el a gyengébb oldalatokat sem. Egy nagyon rövid életünk van, olyan gyorsan értem közel az 50-hez, hogy még a 20-as éveim történetét is alig dolgoztam fel, nincs idő a hamiskodásra, ritkán éri meg a jutalom a börtönt, amit a hamisság eredményez az életünkben. Szeressenek vagy utáljanak azért, aki vagy, és ne azért, akinek látszani szeretnél, vagy látszanod kellene. Ez a boldog, szabad élet egyik titka.
És sokszor a valódi sikeré is…
Szerző: Halász Arnold | febr 18, 2025 | Lélek
Amikor a világ összeesküszik ellenünk, ködös, nyákos reggelen nem indul az autó, a főnököd basztat egész nap, a gyerek este mindenen hisztizik, és még a vacsora is leég, kivéve, amit a macska korábban ellopott a pultról, akkor a paplan alatt az idegtől forgolódva hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy mindez rajtunk múlik.
Rajtunk múlik, hogy miként éljük meg, hogyan reagálunk, és hogyan azonosítjuk az érzelmeinket. A külvilág csak inger, amit mi valamilyen formában értelmezünk, és ennek megfelelően reagálunk rá. Valójában, minden a fejünkben zajlik minden, mi cimkézzük az ingereket és reagálunk annak megfelelően. Az elmúlt években ebből a külső ingerekre reagáló érzelemvilágból próbálok egyre mélyebbre ásva kitörni, és megérteni, mik azok a dolgok, amik feszültté tesznek, és mi az, ami valójában történik és miért reagálok úgy, ahogy.
Elsőre talán nem egyértelmű, mi köze van ennek az életmód optimalizáláshoz, de valójában csak ennek van köze hozzá. Legtöbben tisztában vagyunk az alapokkal, de legalábbis tudjuk, hogyan lehetne jobban élni. Az életmódváltás akadálya legritkább esetben a tudás hiánya. Annyit mindenki tud, hogy cigit, alkoholt le kellene tenni, többet kellene mozogni, kevesebb szemetet enni, jobban aludni. Aki kicsit jobban érdeklődik a téma iránt, mint a blog olvasói is, ismerünk számtalan apró trükköt, szokást, elméletet, amivel jobb, egészségesebb lehet az életünk.
Hogy mégsem optimális az életvitelünk, annak az oka tehát nem az, hogy nem tudjuk, mit kellene tenni, sokkal inkább az, hogyan tudnánk elkezdeni. Nem technikailag, hiszen elmenni futni az nem egy bonyolult dolog. Rávenni magunkat, hogy elkezdjük, és folytassuk, az egészen más feladat. Egyáltalán eljutni oda, hogy változni akarunk, és miben, és milyen lépés a következő. Legyen egy célja, értsük meg magunkat és a motivációinkat. Ismerjük meg a gátjainkat, mi az, ami visszatart, mi az a félelem, akadály, hit?
Bonyolultabb ez mégis, mint kimenni az ajtón futócipőben, és egyszerre egyszerűbb is. Egyszerű, mert ha tudjuk mi jó nekünk, és kiválasztunk egy dolgot, mindenféle gondolkodás nélkül, maradva a futásnál, akkor felvesszük a cipőt, kimegyünk és tesszük a lábunkat, egyiket a másik után. Ennyi. Nem kell túlgondolni, egyszerre csak egy lépést megtenni. Bonyolult, mert ahhoz, hogy ez ne egy fájdalmas, kellemetlen, soha meg nem ismételt élmény legyen, meg kell ismernünk magunkat. Tudjuk azonosítani, mi az ami nyomaszt minket? A túlsúly? Le kellene dobni pár kilót? És vajon miért, mi fog változni? Vonzóbbnak fogod érezni magad? Azaz most nem?
Máris az önbizalom kérdésénél járunk, és még el sem kezdtük. Nekem sokáig a fogyásra az volt a felületes ösztönző, hogy beleférjek az úszó neoprénbe, ami 82kg-ig jó rám, de inkább kevesebb. De mélyebbre ásva, benne van a hiúság, az elismerés iránti vágy, az elégedetlenség önmagammal, és az, hogy hitelességemet ássa alá, ha a sportról és egészségről prédikálok, egy kerek kis pocakkal. Összeségében, az integritásomat fenyegeti a túlsúly, az nem én vagyok.
Ez a felismerés, és minden hozzá kapcsolódó érzelem, hit (hogy ilyen alkat vagyok-e, képes vagyok-e szenvedni a célokért, a jövőmért, szeretem, tisztelem a jövőbeli énemet, hogy feláldozzak a mából), akarat segít a célt definiálni és elérni azt. Maga a folyamat, hogy mennyit és mit eszek, apróság, technikai kérdés, és a legkisebb fogaskerék a gépezetben. Megérteni a célomat, megérteni az akadályokat, hogy az evés mit jelent, miért nyúlok a hűtőbe, ha kapok egy emailt vagy összezördülök a családdal, hogyan tudom a feszültséget másképp levezetni, egyáltalán megérteni, hogy ez feszültséglevezetés pótlék, ez a fő feladat.
Az önmegfigyelés, önismeret egy egész életre szóló feladat, és az életmód optimalizálás legfontosabb eszköze. Optimalizálni azt lehet, amit ismerünk, és ahol tudjuk mi a cél, vagy legalábbis van róla halvány elképzelésünk. Ahogy egyre többet foglalkozom ezzel a témával, egyre gyakrabban nyúlok vissza az egyetemi pszichológia tanulmányaimhoz. Az életmódváltásnak a fiziológiás, élettani része is fontos, és imádom minden részletét, de az a tudás kevés, ha az egyén pszichológiai hátterével nem foglalkozunk. Talán ez is lehet a sok csodadiéta, edzésterv, életmódváltó program kudarcának oka, hogy rövid távon orvosolja a technikai kérdést, de nem foglalkozik azzal, hogy megértse a miérteket, amik hosszabb távon befolyásolják az eredményt.
halaszarnold.hu
Szerző: Halász Arnold | jan 20, 2025 | Lélek
A gondolat, ami sok vitát kivált, és csoporttagok kilépésével járhat… (Ha nem értesz egyet a cikk részével vagy egészével, kérlek kommentben írj:)
A boldogság mindenkit foglalkoztat, de legjobban azokat, akik úgy érzik, valamiért nem vagy nem eléggé része az életüknek. A boldogság ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben, nem csak úgy megtörténik velünk, hanem választásaink eredménye. Választásaink arról, mit fogadunk be, milyen elvárásaink vannak az életről, és hogy az érzelmeinket hogyan kezeljük.
Próbálok rövid lenni, hoigy követhető legyen. Az érzelmek a gondolkodást megelőzik evolúciós értelemben, ősibb agyterületek felelősek értük, és primitívebb élőlényeknél is megjelennek. Nem jelenti ez azonban azt, hogy a neocortexben, azaz új agyban létrejövő gondolatok feltétlenül jobbak a helyzet megítélésében. Az érzelmek homályosak. A félelem, feszültség nem feltétlenül azonosítja kristálytisztán a veszélyt, csak jelez valamit, amit a gondolkodással tudunk megfejteni, ha sikerül. Veszélyt érzek, stresszben vagyok, de nincs tigris a közelben (amit egyébként a mai agy nem is érzékel annak, hiszen 99,999%, hogy rácsok mögött senyvedő aranyos cicának azonosítjuk, és nem a dzsungelben nézünk vele farkasszemet). A veszély reakciónk viszont homályos, általános. Ugyanaz a kémiai választ adja a tigrisre, mint arra, hogy félünk a kirúgástól, a partnerünk, szüleink reakciójától, vagy hogy „mit fognak gondolni az emberek”, mit történt vagy fog történni velünk.
Ami a közös ezekben a mai világban, hogy ez legritkábban van a jelen miatt, szinte mindig a múltban vagy a jövőben gyökerezik. Ahogy itt írok, süt rám a nap, jól lakottan ülök a meleg szobában, az élet boldog és gondtalan. Ugyanakkor lehetnék görcsben, hogy senki nem fogja olvasni, nem ért vele egyet, elzárják a gázcsapot az oroszok, vagy valaki beszólt a múltban, hogy szar amit csinálok. A boldogtalanságom forrása ekkor nem a jelen élmény, hanem az agyam játéka.
A jelen érdekes dolog.
Az idő rabságában élünk, miközben az időt fel sem tudjuk fogni. Ősi gyakorlatokhoz nyúlunk, hogy megéljük a jelent, miközben nincs másunk igazán. Ami a múltban történt, az akkor jelen volt, és ami a jövőben fog vagy félünk tőle, az akkor a jelen lesz újra. Az idő egy mesterséges börtön ebből a szempontból, amit elfogadhatunk, vagy figyelmen kívül is hagyhatjuk.
Ez is egy választás. Hogy jelen vagyunk (guruk milliói élnek ebből, hogy megtanítják, ami alapvető kellene, hogy legyen). Egy másik választás a boldogság szempontjából, hogy mit engedünk be az agyunkba. Negatív hírek tömege ömlik a médiából, legtöbbször az életünkre teljes mértékben hatástalan dolgokról. Érzelmileg felzaklató tartalmat fogyasztunk, horrortól a drámákig. A másik véglet sem jobb, a toxikus, irreális pozitivitás megmérgezi a realitás érzékünket.
A boldogság egyik titka ugyanis a realitás helyes felmérése. Hogy az élettel kapcsolatos elvárásaink találkozzanak a valósággal. Ha Ferrarival kelsz-fekszel, de minimálbérért nem csinálsz semmit a melóhelyen, nem leszel boldog, a valóság és álom nem tud találkozni. A toxikus pozitivitás szerint csak akarni kell, és minden a miénk lesz, szerelem, gzdagság, béke. A valóság, hogy az eredményt nem tudjuk befolyásolni, akármennyire is akarjuk, de azt, hogy mit teszünk érte most, azt igen. A felelősség a boldogságért a mi kezünkben van, nem a külvilágon múlik.
Ez a teljes felelősségvállalás a saját jólétünkért.
Csak azt tudjuk befolyásolni, ami mi vagyunk, és az eredményt igazából nem. Az érzelmeink jönnek-mennek, ahogy a gondolatok is. A mi felelősségünk, és feladatunk, ha inger ér minket (beszól a társad), és az érzelmet vált ki belőlünk, akkor ezzel tegyünk valamit.
Kezdő szint: igaz-e amit a másik mondott, amit észleltem a világból, ami hatással volt rám, vagy nem igaz, többet, mást láttam bele?
Haladó szint: Ha igaz, tudok-e valamit kezdeni vele? Van-e befolyásom erre a dologra? Ha aggódom a háború miatt, igaz a hír ami felzaklat, tényleg háború van, akkor tudok-e valamit tenni, hogy ne legyen. Ha nem, akkor nem az én dolgom, nem érdemes aggódni miatta, követni napi szinten, mert nem tudom befolyásolni. Koncentrálni kell arra, amit tudok. Én a háborút nem tudom, de hiszek abban, hogy valamikor, valakinek segíteni fog valamelyik gondolatom, így leírom őket és publikálom. Ebben tudok hatást elérni, a klímaváltozást és háború megoldását azokra bízom, akiknek erre hatásuk van (én maximum szavazni vagy tüntetni tudok valami ellen vagy mellett)
Guru szint: Elfogadás. Az érzelmem forrása igaz és nem tudok ellene mit tenni, csak elfogadni, és vinni tovább az életet. A gyász egy ilyen dolog: semmivel nem tudom feltámasztani az elhunytat, de az sem segít, ha 40 évig gyászolom. El kell fogadnom, hogy már nem része az életemnek, hogy hiánya fájdalmat okoz, de az én döntésem, hogy tovább lépek, és esetleg képviselem az álmait, megosztom a gondolatait akármilyen formában, vagy egyszerűen csak elfogadom, hogy nincs és hiányzik.
A boldogság tehát döntések sorozata.
Mit fogadunk be, mit kezdünk az érzelmeinkkel, az idővel. A gondolat maga egy parazita. A hang a fejedben, a múltról, a jövőről nem te vagy. Ez nem egy pszichotikus helyzet, te több vagy, mint a beszédközpont az agyadban, ami gyártja a szavakat, amelyek élősködnek rajtad. Van amikor ezt el kell némítani, figyelni arra ami van, vagy egyszerűen meditálni és kizárni, csendet teremteni magadnak.
A boldogságod forrása te vagy, a felelősség a tiéd. A boldogságom forrása én vagyok, a felelősség az enyém. A boldogságom része, ha tudok segíteni, akár a bloggal, akár személyesen egy olyan éménnyel, mint a hétvégi túra vagy futás, akár privát edzőként vagy mentális trénerként, hogy te is megélhesd azt a mindennapi csendes boldogságot, ami az elmúlt években az életem része lett újra.
Szerző: Halász Arnold | jan 9, 2025 | Lélek
Képzeld el azt a napot, amikor a járás pár lépés után nehezedre esik, és a futás már csak kósza emlék. És képzeld el, hogy még egy bő vagy akár két évtized hátra van az életedből. Minimum. De van akinek ez az élmény már 30-40 éves korában eljön, hogy nem csak hogy futni, edzeni nem tud, hanem már járni is alig.
Talán még nekik sem túl késő változtatni. Tudod, hogy ha ma megteszed azt a napi párezer lépést, esetleg elmész hetente kétszer sportolni, kocogni, akkor mindez sokkal később következik be, vagy akár sosem. Nem leszel kiszolgáltatva a családtagjaidnak, rosszabb esetben a túlterhelt ellátórendszernek évtizedeken keresztül, mert az önellátásod elvesztetted.
Rajtad múlik. Ma nem csak a máért mozogsz, hanem a jövődért is, amiből csak egy van. Akár a nyugdíjmegtakarítás, ez is a kis, rendszeres, hosszútávú befeketetéseken múlik.Egy cukorral kevesebb a kávéba, egy emelettel több lépcsőzés a lift helyett, vagy ha még mobil vagy, minden egyes edzést, melyet az egészséged megenged elvégzel. Tudom, hideg van kint, a szél is fúj esetleg, nem beszélve arról, hogy kijött a Netflixen az új rész és rengeteg Tiktok videó is vár rád.
A mozgás, sport, egészségfenntartás az öngondoskodás és önszeretet része. Akkor is fontos, ha másokat még fontosabbnak tartasz, és úgy érzed tőlük veszed el az időt. Rövidtávon ez igaz is lehet, de a gyereked, párod később értékelni fogja, ha nem kell évtizedekig ellátnia, mert te nem gondoskodtál magadról.
Ne várj holnapig, ha már ma is tehetsz valamit magadért. Sétálj, fuss, végezd el az edzést, törődj magaddal, szeresd magad, és legfőképpen légy büszke az öngondoskodásra, mert ezt a szeretteidért is teszed!
Szerző: Halász Arnold | okt 9, 2024 | Lélek
A szabadság mindig is központi téma volt az életemben. Sokáig azonban nem értettem a lényegét. 1990. előtt a szabadság egészen mást jelentett. A szabad véleménynyílvánítás, az utazás, sokszor a lakhelyed megválasztása is falakba ütközött. Kicsit be is ragadt nekem, hogy akkor vagyok szabad, ha bárhová, bármikor elmehetek, és ha ehhez pénz kell, akkor örömmel dolgozom, ha megfizetik.
Sokat is utaztam, laktam külföldön, jártam több kontinensen, motorral, autóval, bringával, stoppal, vonattal szeltem keresztül-kasul Európát. Élveztem a szabadságot. Aztán szép lassan rájöttem, hogy a szabadság nem ez, ha közben kiszolgáltatom magam az eseményeknek, szenvedek a munkámtól, a kapcsolataimban, a gondolataimtól és vélt-valós elvárásoktól.
Először a munkát próbáltam orvosolni, a keresetem nagy részét befeketettem, hogy minél hamarabb szabadulhassak. Nem teljesen önként, de a Covid alatt ez is sikerült. A szabadság azonban továbbra sem jött el. A börtön ugyanis a saját fejemben van. És ez a legerősebb korlátozás az életben.
Paradox módon, a szabadság záloga a teljes felelősségvállalás a saját életünkért. Kisebb lépéseket tettem korábban is, ilyen az anyagi függetlenség is, amivel felelősséget vállalok magamért, és nem szorulok az államra sem most, sem idősebb koromban, de ez csak felszínes eredmény, ha közben a belső korlátaim megmaradnak, és másokat hibáztatok miattuk.
A teljes felelősségvállalás annak elismerése, hogy érzéseinkért, egészségünkért, anyagi és társadalmi jólétünkért csak mi vagyunk felelősek – szülőként a gyermekeinkért is. Segítséget lehet igénybe venni, sokszor kell is, de nem szabad várni, hogy bárki megoldja helyettünk, megment, felkarol és felelősséget vállal értünk. Felnőni = szabadnak lenni = abbahagyni mások hibáztatását. Az univerzum apró porszemének, a Földnek apró porszem lakosai vagyunk, igazából senki és semmi nem kíváncsi életünk részleteire, érzéseinkre, eredményeinkre, leszámítva azt a tényleg nagyon-nagyon közeli kapcsolatainkat. És nem is vállal senki felelősséget értünk. Sem a rendszer, sem a tágabb környezetünk, sem a titokzatos megmentő.
Ha úgy érzed, itt az ideje tenni magadért – hogy másokat szolgálhass – akkor jól érzed. Rendbe kell magad tenni egészségügyileg, érzelmileg, anyagilag, hogy másnak, aki kevésbé szerencsés, segítő kezet nyújthass. Ez fogja megadni a szabadságod, és szabadít ki az egó, a félelmek, a vélt-valós elvárások, az önzés és az el nem végzett feladatok börtönéből. Gondold át, mi az, ami a legjobban feszít amikor hajnalban felriadsz, és mit tehetnél, hogy javíts a helyzeten?
Ha szükséged van egy kis segítségre, keress bátran… Nem a felelősséget fogom levenni a válladról, hanem edzőként, mentorként segítelek a saját szabadságod megtalálásában.
Szerző: Halász Arnold | szept 25, 2024 | Lélek
Az életmódváltás szóhoz sokan a kemény edzéseket, koplalásokat, megvonásokat társítják, ami teljesen félrevezető. Az életmódváltás valóban a test átalakulásával jár (hat), de a lényege a mentális fejlődés és növekedés.
A legszuperebb edzésterv és diéta is visszaeséshez fog vezetni hosszabb távon, ha a mentális alapok nincsenek rendben, és a változást nem ott kezdjük, vagy végezzük.
Az akaraterő egy rövid, fáradékony eszköz. A nap 23,5 órájában lehetünk sikeresek, de fél óra alatt három napnyi kalóriát is el lehet pusztítani. Az akarat erő edzhető, valós agyterülethez köthető fogalom, melyet „erősíthetünk”, de a hosszú távú változáshoz több is kell.
A perspektívánk lassú, lépésről-lépésre történő módosításával érhetjük el, hogy az agyunk, a gondolkodásunk legyen az életmódváltás motorja, és a testünk a kivitelezése. Mert végülis, az egész életünk, gondolataink, problémáink és ezek megélése visszavezethető néhány alapvető biokémiai folyamatra, hormon és más közvetítő anyagok egymást kiegyensúlyozó áramlására. Így nekünk nincs más dolgunk, mint akaratlagosan ezeket a folyamatokat felismerni, és befolyásolni. Ennek eszköze lehet közvetlen, mint a légzéstechnika, alvás, hideg fürdő, vagy áttételes, mint a pszichoterápia, táplálkozás, vagy edzés.
Sportolóként az elmúlt 10 évben az öregedés ellenére úgy sikerült megőrizni a teljesítményemet, hogy az edzésmunka részéve tettem a mentális munkát is. Összeségében, az izmok csak egyszerű összehúzódást végeznek, és a teljesítményt sokkal inkább meghatározza a szabályozás, azaz az idegrendszerünk. Ennek előtérbe helyezésével, tudatosításával akár sokkal kevesebb fizikai munkával is elérhetjük a célunkat.
Sportolóimnál és ügyfeleimnél ezért a hangsúlyt nem kizárólag az edzésre helyezem, hanem egy nagyobb kirakós részeként a test és lélek egyensúlyát megtartva haladunk a cél felé, legyen az sportcél vagy életmódváltás, fogyás, rehabilitáció, fájdalomcsökkentés.
Segíthetek?
