Szerző: Halász Arnold | szept 25, 2024 | Lélek
Az életmódváltás szóhoz sokan a kemény edzéseket, koplalásokat, megvonásokat társítják, ami teljesen félrevezető. Az életmódváltás valóban a test átalakulásával jár (hat), de a lényege a mentális fejlődés és növekedés.
A legszuperebb edzésterv és diéta is visszaeséshez fog vezetni hosszabb távon, ha a mentális alapok nincsenek rendben, és a változást nem ott kezdjük, vagy végezzük.
Az akaraterő egy rövid, fáradékony eszköz. A nap 23,5 órájában lehetünk sikeresek, de fél óra alatt három napnyi kalóriát is el lehet pusztítani. Az akarat erő edzhető, valós agyterülethez köthető fogalom, melyet „erősíthetünk”, de a hosszú távú változáshoz több is kell.
A perspektívánk lassú, lépésről-lépésre történő módosításával érhetjük el, hogy az agyunk, a gondolkodásunk legyen az életmódváltás motorja, és a testünk a kivitelezése. Mert végülis, az egész életünk, gondolataink, problémáink és ezek megélése visszavezethető néhány alapvető biokémiai folyamatra, hormon és más közvetítő anyagok egymást kiegyensúlyozó áramlására. Így nekünk nincs más dolgunk, mint akaratlagosan ezeket a folyamatokat felismerni, és befolyásolni. Ennek eszköze lehet közvetlen, mint a légzéstechnika, alvás, hideg fürdő, vagy áttételes, mint a pszichoterápia, táplálkozás, vagy edzés.
Összeségében, az izmok csak egyszerű összehúzódást végeznek, és a teljesítményt sokkal inkább meghatározza a szabályozás, azaz az idegrendszerünk. Ennek előtérbe helyezésével, tudatosításával akár sokkal kevesebb fizikai munkával is elérhetjük a célunkat.
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.
Szerző: Halász Arnold | szept 21, 2024 | Életmód
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Az árvíz uralja a címlapokat, és a Dunakanyarban a mindennapi életet is. Az árvíz veszélyezteti az összes ártérre épült ingatlant, több közülök a figyelmeztetések ellenére a 2013-as utolsó nagy víz óta épült – talán abban a reményben, hogy az volt az utolsó? Nem tudom.
Az árvíz az életünkben egy olyan jelenség, amit megakadályozni nem tudunk, kialakulását befolyásolni – főleg egyéni szinten – nem tudjuk, amit tehetünk, az a megelőzés – az ártérre nem építkezünk – vagy a károk enyhítése.
Az élet árvizek sokasága. Olyan folyamatokat élünk át, és hatnak ránk erősen, közvetlenül vagy áttételesen, amit nem tudnk megakadályozni, befolyásolni, megszűntetni, eltűntetni.
Ha a saját kis területemet nézem, akkor az egészségünk is ilyen törékeny kis épület az áradásban. Váratlan betegségek, genetikai adottságok, környezeti és családi ártalmak jöhetnek alattomosan lassan és váratlan gyorsasággal is. Sokszor semmilyen eszközünk nincs a lefolyásra, de bizonyos dolgokat tehetünk, hogy megelőzzük a sokkot vagy legalábbis csökkentsük a hatását.
A legevidensebb, hogy nem ártunk magunknak, nem készítjük elő a terepet a bajnak. Dohányzás, alkohol, éjszakázás, feldolgozott élelmiszerek, zaj és légszennyezés kerülése a legalapvetőbb feladatok. A második szinten jönnek, amit tehetünk magunkért: mozgás, táplálkozás, lelki egyensúly, kapcsolatok, alvás, regeneráció megfelelő aránya.
És ha mindent megtettünk, akkor nyugodt szívvel hajthatjuk álomra a fejünket, a gályát kormányozzuk és ugyan a víz az úr, de mi megtettünk mindent, hogy épségben elérjük a kikötőt – már ha van kikötő, amerre tartunk, különben ugyanúgy az ár az úr.
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.
Szerző: Halász Arnold | márc 29, 2024 | Életmód
Az életmódváltozás során a motiváció és az akaraterő két kulcsfontosságú eleme a sikernek. A motiváció az a belső hajtóerő, ami arra ösztönöz, hogy változtass az életmódodon, például egészségesebben étkezz, többet mozogj vagy leszokj a dohányzásról. Ez adja meg az első lökést a változáshoz, és segít fenntartani a kitartást, amikor nehézségekbe ütközöl.
Az akaraterő viszont egy olyan mentális erőforrás, amely segít a kísértésekkel és nehézségekkel szembenézni. Szükséges ahhoz, hogy fenntartsd az elhatározásodat, különösen olyan helyzetekben, ahol az önző, rövid távú vágyaid szembe kerülnek a hosszú távú céljaiddal.
Az akaraterő és a motiváció közötti különbségek megértése kulcsfontosságú az életmódváltozás és más célok elérésében.
Akaraterő: Az akaraterő egy belső erőforrás, amely lehetővé teszi, hogy ellenállj a kísértéseknek és kitarts a céljaid felé vezető úton, még akkor is, ha az nehéz vagy kellemetlen. Ez a képesség segít a nehéz döntések meghozatalában, főleg rövid távú kívánságok és hosszú távú célok közötti választás során. Az akaraterő azonban egy korlátozott erőforrás, ami „kimerülhet”, különösen stresszes időszakokban vagy ha túl sokat támaszkodsz rá.
Motiváció: A motiváció egy belső vagy külső ösztönző, ami arra indít, hogy cselekedj. Ez lehet egy vágy, egy cél, vagy akár egy külső jutalom. A motiváció nagyobb rugalmasságot biztosít, mert segít abban, hogy örömöt találj a folyamatban, ami csökkentheti az akaraterő igényét. Azonban a motiváció változó természetű; néha erős, néha gyenge, és függ a helyzettől, az érzelmektől, valamint a környezettől.
Akaraterőre és motivációra támaszkodás csapdái:
Motiváció támaszkodása: A motivációra való túlzott támaszkodás problémát jelenthet, mert nem mindig állandó vagy megbízható. Motivációd napról napra, sőt óráról órára is változhat. Ha csak akkor cselekszel, amikor motivált vagy, előfordulhat, hogy nem maradsz kitartó a céljaid elérése érdekében.
Akaraterő támaszkodása: Az akaraterőre való túlzott hagyatkozás problémás lehet, mert ez az erőforrás kimerülhet. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, és nem alakítasz ki támogató szokásokat vagy stratégiákat, akkor amikor az akaraterőd kimerül, nagyobb a kockázata a visszaesésnek vagy a célok feladásának.
Az egyensúly a kulcs.
A legjobb stratégia az, ha ötvözöd a kettőt: használd a motivációt, hogy inspiráld és vezéreld magad, de építsd be az akaraterőt és a megfelelő szokásokat, hogy fenntartsd az elköteleződést, különösen akkor, amikor a motiváció alábbhagy.
Az életmódváltozás során a motiváció és az akaraterő két kulcsfontosságú eleme a sikernek. A motiváció az a belső hajtóerő, ami arra ösztönöz, hogy változtass az életmódodon, például egészségesebben étkezz, többet mozogj vagy leszokj a dohányzásról. Ez adja meg az első lökést a változáshoz, és segít fenntartani a kitartást, amikor nehézségekbe ütközöl.
Az akaraterő viszont egy olyan mentális erőforrás, amely segít a kísértésekkel és nehézségekkel szembenézni. Szükséges ahhoz, hogy fenntartsd az elhatározásodat, különösen olyan helyzetekben, ahol az önző, rövid távú vágyaid szembe kerülnek a hosszú távú céljaiddal.
Viszont az akaraterő önmagában gyakran nem elegendő az életmód tartós megváltoztatásához. Más stratégiák, amiket bevonhatsz:
- Célok kitűzése: Realisztikus és mérhető célok meghatározása segíthet a fókuszban és a motiváció fenntartásában.
- Szokások kialakítása: A kis, de rendszeres változtatások hozzászoktatnak egy új életmódhoz anélkül, hogy folyamatosan nagy erőfeszítést igényelnének.
- Támogató közösség: Barátok, családtagok vagy csoportok, akik hasonló céljaik vannak, segíthetnek a motiváció fenntartásában.
- Stresszkezelés: A stressz csökkentése segíthet megelőzni a visszaesést és jobban kezelni az akaraterő kimerülését.
- Önreflexió: Tudatosítani, mi motiválja a változást, és felismerni az akadályokat, segíthet hatékonyabban kezelni őket.
Ezek a módszerek különböző kombinációban alkalmazva segíthetnek abban, hogy az életmódváltás hosszú távon is fenntartható legyen.
Összefoglalás
Az életmódváltás sok mindenben hasonlít a sporthoz: időnként nagyon könnyű motiváltnak lenni, cikkeket olvasni, videókat nézni, vizualizálni az egészséges, boldog jövőt, és elégedettem hátradőlni, ha megtettük a gondolati elhatározást, első lépést vagy megosztottuk valakivel a terveinket. Ilyenkor a dopamin rendszerünk áldozatai vagyunk, a tervezés, lelkesedés, motiváltság önmagbában nem tesz minket sikeres életmódváltóvá.
Ellenkezőleg, sokszor ez lehet a gátja a valódi változásnak. Ahogy az üzleti sikert sem garantálja egy jó ötlet, és 10 éves viszonylatban a vállalkozások döntő többsége megszűnik, az életmódváltás sem lehetséges pusztán a lelkesedésre bízni. A motiváció jön, megy. A kényelem hívó szava mindig ott lesz, a kisördög a válladon.
Mielőtt oda lyukadnék ki, hogy nem kell motiváció, leszögezem, hogy a távlati célok kitűzéséhez kell. A hajtóerő azonban a mindennapi lépések kötelezősége lesz. Azaz, ha fegyelmezetten betartjuk a kitalált-megbeszélt-kapott lépéseket, akkor is, ha nem jó, kellemetlen, semmi kedvünk hozzá. Na ez nem könnyű, még nekem sem. Sokszor elbuktam, sokszor nem is tanultam belőle, de a sok kudarc egy idő után azért csak ellökdös a megfelelő irányba.
Nem baj, ha elsőre nem sikerül. Nem baj, ha kimarad az edzés, befaltad a tortát, éjfélig pörgetted a tiktokot. A baj az, ha a kudarc elveszi a motivációd és abbahagyod, amit elkezdtél. Sajnos nincs rövidítés, tabletta, napi 2x10perces megoldás, egy alkalmas akadályoldás, ami egészségessé és elégedetté tesz.
Ne veszítsd el a motivációd, szükséged lesz rá. Csak ne bízd rá, hogy az úton tartson. Ez legyen az akaraterőd, ha kevésnek érzed még, legyen valaki, aki támogat és számon kér, egy csoport, egy szakember, mentor, edző, bármi, amire szükséged van. *
Egy dolgot ne keress, hogy neked könnyű lesz. Nem lesz. De jó, na az még lehet.
Képek: Pixabay, Pexels, halaszarnold.hu
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.
Szerző: Halász Arnold | márc 23, 2024 | Edzés
Az autófágia nagyjából azt jelenti, hogy saját magunk megevése. A jelenség az utóbbi időben nagy visszhangot kapott, különböző táplálkozási tanácsadók, fitness influenszerek egyfajta titkos csodamechanizmusként hivatkoznak a jelenségre, ami a hosszú élet, rákmegelőzés, nagyobb teljesítmény titka, és az ehhez vezető kizárólagos út az időben korlátozott táplálkozás vagy időszakos böjt.
Megesszük magunkat??
Miről is van szó? Az autofágia a test természetes, szabályozott és nagyjából folyamatosan jelenlevő mechanizmusa: a sérült, elhasználódott, fölösleges fehérjék, sejt összetevők lebontása és újrahasznosítása. Szó szerint önfogyasztást jelent. Ez a folyamat intenzívebb, amikor táplálékhiány van, hiszen a használaton kívüli molekulák tökéletes tápanyagként szolgálnak.
A fitness irodalomban egyfajta méregtelentésként tekintenek a folyamatra, ami nagyjából fedi is a valóságot, és az a feltételezés terjedt el, hogy ez a folyamat 12-16-24-36 óra után indul be, és valamiféle varászlatként megfiataltja a szervezetet. Az autofágia valóban egy természetes módszer arra, hogy a sejt megtisztítsa és újrahasznosítsa önmaga részeit. Ahogy írtam, az autofágia során a sejtek lebontják a fehérjéket, a sérült sejtorganellákat és más nem funkcionális összetevőket. Ez a folyamat kritikus fontosságú a sejtek egészsége, megújulása és túlélése szempontjából. Kulcsszerepet játszik a tápanyaghiányra adott válaszreakcióban, és segíthet megvédeni az olyan betegségektől, mint a rák, a neurodegeneratív rendellenességek és a fertőzések.
A kulcs: a kalóriadeficit (már megint…)
Minden minden hitnek, ennek is van valóságalapja, ugyanakkor az összefüggés és a hatékonyság fontos eleme a kalória-deficit. Az autofágia nem kizárólag hosszabb étkezés után következik be, hanem annál intenzívebb, minél nagyobb a kalória-deficit. Ez feltehetően a szervezet külső tápanyagok hiányára adott adaptív válaszának része. A befelé fordulással és a sejtkomponensek újrahasznosításával a sejt a hiányos időszakokban is fenn tudja tartani az energiaszintet és a létfontosságú funkciókat.
Ha aktuális értéket nézünk, a folyamat valóban intenzívebb egy hosszabb éhezés után, de ha a hosszabb távú – akár egy hetes, akár több éves – hatást nézzük, nem az éhezés hossza a legfontosabb a folyamat hatékonyságában és intezitásában. Hanem a hosszabb távon bevitt és elégetett kalóriák mennyisége. Azaz ha valaki heti 4 nap alatt eszi meg azt a mennyiséget, és három napot éhezik, vagy valaki heti hét nap alatt visz be ugyanannyi kalóriát de egyenletesen elosztva, az autófágia teljes mennyisége vagy teljestménye nagyjából ugyanaz lesz, amennyiben a heti átlag kalória minuszos mindkettőjüknél. Az igaz, hogy aktuálisan mérve, a z éhezés ideje alatt a legintenzívebb a folyamat, ugyanakkor a bőséges táplálkozási ablak idején szinte teljesen leáll, szemben azzal, ha valaki folyamatosan, de keveset eszik, az autofágia is egyenletesebb lesz.
Az autofágia megmagyarázza, hogy miként vagyunk képesek funkcionálni ideig-óráig hiányos tápanyaghiányos környezetben. Ugyanakkor ezek a tartalékok sem végtelenek, így bizonyos diéták mellett különösen fontos az esszenciális aminósavak bevitele, ezek azok az építőelemek, amikből a fehérjéink épülnek. És mi a fehérje? Nem csak az izom, hanem szinte minden funkcionális egység a szervezetünkben, ahol egy egészen lényegtelennek tűnő alkotórész hiánya vagy diszfunkcionalitása összeomlást eredményezhet. A szervezetünk ezt az állapotot igyekszik megelőzni a folyamatos újrafeldolgozással, egyrészt valóban eltávolítja azt, ami már nem jó, és épít belőle újat. Ugyanakkor tápanyagbőséggel ezt a mechanizmust valamennyire befolyásolni tudjuk és nem feltétlenül a jó irányba.
Összefoglalás:
Az autofágia a testünk megújulásának folyamata: a sejtek fölösleges, elhasznált elemeinek az újrafeldolgozása. Ezt a folyamatot a tápanyagok ideiglenes vagy tartós hiánya élénkíti, és nagy szerepet játszik a homeosztázis megőrzésében. Csodaszerek nincsenek, a folyamatot ha kismértékben is, de viselkedésünkkel tudjuk befolyásolni: számít, hogy mit eszünk, talán az is, hogy mikor, de legtöbbet mégis az számít, hogy miből mennyit – és az legyen pont elegendő, de inkább kicsit kevés…
Képek: Dall-E, halaszarnold.hu
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.
Szerző: Halász Arnold | márc 14, 2024 | Életmód
A túlfejlett agyunk betegíti meg a testünket, és a testünk gyógyítja a rosszul működő agyunkat. Érdekes paradoxon, de valahol ez a civilizációs betegségek jónak tűnő megközelítése.
Nézzünk körül az állatvilágban, a fejlettebb emlősök között A várható élettartamukat a genetikai adottságok mellett elsősorban a külső tényezők határozzák meg: kerülnek-e végzetes konfliktusba ragadozókkal vagy fajtársukkal, van-e elegendő táplálék, legyőzik-e a fertőzéseket.
Szinte ismeretlen a tartós stressz, az elhízás, a mozgáshiány, káros anyagok okozta betegségek sora, ami a legtöbb ember életét megkeseríti előbb-utóbb. Tüdőrákos csimpánz? Stressz okozta autoimmon megbetegedés fekély vagy daganat egy delfinnél? Elhízott gepárd? Mozgásszegény életmódot élő maki? Ugye nehéz elképzelni.
A bonyolult agyunk rengeteg problémát tud okozni, és nem csak azzal, hogy olyan környezetet teremtettünk, ami megbetegít a stresszel, környezetszennyezéssel, mozgáshiánnyal vagy feldolgozott élelmiszerekkel. Ráadásnak ott van a múlton rágódás és jövőn aggódás szuperképessége is, állandósult stresszhormon koktélt teremtve az erre felkészületlen testünknek.
Ha az agyunkat leszámítjuk, gyakorlatilag olyan gépek vagyunk, amiknek a mozgás a fő funkciója, és ezt szolgálja ki az emésztőrendszer üzemanyaggal, a szív-tüdő az infrastruktúrával és ezt szabályozza a hormonrendszerünk és vegetatív idegrendszerünk. Ez a test nagyjából pont úgy működik, mint az összes többi emlősé, hasonló fehérjek, vegyületek, szövetek, szervek vannak bennünk is. És ezt a rendszert tudjuk felülírni az okos agyunkkal, nem feltétlenül előnyös módon.
A non-specifikus stressz azt jelenti, hogy a szervezetünk nem tudja, hogy az adrenalin vagy a kortizol miért önt el minket, vadállat jön, vagy aggódunk egy közelgő vizsga miatt. Készenlétbe áll, és megfeszül. Ez visszahat az agyra is, és hosszabb távon megteremti a rossz működés ördögi körét. Mivel az akaraterő vagy motiváló idézetek olvasgatása ilyenkor már kevés, új megoldást kell keresnünk. Halandó, átlagos emberként tehát a test felől kell gyógyítanunk a lelket vagy agyunkat. A biológiai alap hármas azaz alvás, táplálkozás és mozgás, legfontosabb az alvást rendbe tenni elsőnek és apró lépésekkel elkezdenia másik kettőt.
Ezekre egyszerű, mechanikusan elvégezhető protokollok vannak, azaz azonos időben fekvés, egy olyan helységben ami sötét és hűvös, lefekevés előtt ivás, evés, edzés, képernyő kerülése, etc, sokat írtam erről a blogban. Nagyszerű és kevés időt igénybe vevő eszköz a meditáció vagy légzéstechnika (a paraszimpatikus idegrendszerre ható nyugtató gyakorlatok) végzése lefekvés előtt.
A táplálkozásban a fő elv mindig a legkárosabb szokások elhagyása: lefekvés előtti nagy kajálás, cukros üdítők, energia italok, ultrafeldolgozott élelmiszerek elhagyása, és a növényi táplálékok lassú becsempészése.
A sport, a mozgás pedig mindezeket bekeretezi és aláhúzza: a teljes passzivitáshoz képest napi 1000 lépés, 15 perc intenziv séta is óriási előrelépés. Gyakorlatilag az első 5000 lépés megtétele naponta többet javít a helyzeten, mint az összes többi edzés utána.
Ez az a módszer, amikor a testünkkel gyógyítjuk az agyunkat és hátráltatjuk a degeneratív agyi folyamatok megjelenését, azaz elbutulást, leépülést, és gyakori kórképeket. Minimális napi mozgás, relatív egészséges, szélsőségektől mentes és mérsékelt mennyiségű vegyes táplálkozás, és legalább 7 óra minőségi alvás.
Ne várj csodákat. Ez egy folyamat, és most egy dolgod van, az első lépések megtétele. Legyen az egy korábbi, kisebb vacsora, hosszabb alvás, vagy pár emelet lift nélkül. Ezek a legfontosabb lépések az agyad egészsége érdekében, és hogy megvédd a tested az agyad túlmozgásaitól.
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.
