Szemünk fénye a gyermek, bármit megtennénk érte szülőként. De vajon az ő szeme fényéért is megteszünk mindent? A gyermekkori látásproblémák drasztikusan megszaporodtak az elmúlt évtizedekben, és nem nehéz megtalálni az összefüggést a megváltozott életmód és a látásromlás között. Amikor én gyerek voltam, még az volt a közhit, hogy a sok olvasás, különösen gyengébb világításnál, rontja a látást. Ez az elmélet nem bizonyult teljesen igaznak, ha az olvasás mellett sokat voltunk kint is, a látásunkat nem befolyásolta az olvasás. Márpedig a fekete-fehér tv-k világában, különösen vidéken, sokkal több időt töltöttünk kint, mint a mai gyerekek. Magam is aktív képernyő és telefon használó vagyok, nem fogom démonizálni a jelenséget, inkább azt keresem, hogyan lehet kompenzálni a képernyő hatását?

Rövidlátás gyermekkorban

A rövidlátás (közismert nevén a rövidlátás) és a szabadban töltött idő közötti kapcsolat, különösen a gyermekek esetében, a szemészet és a közegészségügy relatív új kutatási területe. A rövidlátás olyan állapot, amelyben a távoli tárgyak homályosan, míg a közeli tárgyak tisztán láthatók. Ez az állapot világszerte jelentős növekedést mutat, különösen Kelet- és Délkelet-Ázsia városi területein. Ez a növekedés arra késztette a kutatókat, hogy vizsgálják a lehetséges okokat, beleértve a környezeti tényezőket is.

Az utóbbi évek egyik legmeggyőzőbb eredménye a szabadtéri tevékenység és a gyermekkori rövidlátás kialakulása közötti fordított kapcsolat. A tanulmányok következetesen kimutatták, hogy azoknál a gyermekeknél, akik több időt töltenek a szabadban, kisebb valószínűséggel alakul ki rövidlátás, vagy lassabban fejlődik ki a betegség.

Számos hipotézis létezik arra vonatkozóan, hogy a szabadtéri tevékenység miért tűnik védő hatásúnak a rövidlátás ellen:

  1. Természetes fénynek való kitettség: A természetes fénynek feltehetően döntő szerepe van. A világos kültéri fény segít felszabadítani a dopamint a retinában, ami feltehetően gátolja a szem rövidlátáshoz vezető megnyúlását. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény, hogy a rövidlátás előfordulása alacsonyabb a vidéki területeken, ahol a gyermekek nagyobb valószínűséggel tartózkodnak hosszabb ideig a szabadban.
  2. Változatos vizuális élmények: A szabadban való tartózkodás lehetőséget nyújt a gyermekeknek arra, hogy különböző távolságokra fókuszáljanak, ellentétben a beltéri tevékenységekben domináló közeli munkával (mint például az olvasás és a képernyő előtt töltött idő). A fókusztávolságok ilyen változatossága vélhetően jótékony hatással van a szem egészségére és fejlődésére.
  3. Csökkentett képernyőidő: A szabadtéri tevékenységek természetesen csökkentik a képernyőkön töltött időt. A túlzott képernyőidő összefüggésbe hozható a szem megerőltetésével és esetleg a rövidlátás kialakulásával, bár a közvetlen ok-okozati összefüggés még vizsgálat alatt áll.
  4. Fizikai aktivitás: Az általános fizikai egészség, amely a szabadtéri tevékenységgel javul, pozitív hatással lehet a szem egészségére is. A fizikai aktivitás javítja a vérkeringést, ami hozzájárulhat a szem jobb egészségéhez.

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár a szabadtéri aktivitás egy tényező, nem ez az egyetlen meghatározó tényezője a rövidlátásnak. A genetika is jelentős szerepet játszik. A rövidlátó szülőkkel rendelkező gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki rövidlátás, ami az állapot örökletes összetevőjére utal.

Megelőző stratégiákat javasoltak, amelyek a gyermekek szabadban töltött idejének növelésére összpontosítanak. Néhány országban közegészségügyi kampányokat és oktatási politikát vezettek be, amelyek a gyermekek szabadtéri tevékenységeit ösztönzik a rövidlátás megelőzésére. Nálunk ez nem annyira működik, bármennyire is lelkesen szervezik pedagógusaink az évi 1-2 természetben megtett túrát, ez csak kóstoló lehet egy életmódváltás felé.

Gyerekkoromban szinte minden szabadidőnket kint töltöttük, szüleimmel rengeteget túráztunk. Nem is volt kérdés, hogy amint a fiam stabilan tudott járni, elkezdtük bevezetni őt a túrázás világába. A covid alatt sikerült 365 napos túrasorozatot véghez vinni, minden nap legalább 2-3, sokszor 8-10 km-t túrázva az akkor 5-6 éves fiammal. Az iskolakezdés óta kevesebb időnk van erre, heti 3-4 alkalommal tudunk hosszabbat sétálni, ebből legalább 1-2 alkalommal hosszabbat a természetben, miközben a falusi séták is a Dunaparton vagy elhagyott utcákon zajlanak.

Szinte küldetésként tekintek arra, hogy minél több gyereket kivigyek az erdőbe. Az iskolai osztálynak  – egyelőre szerény részvétellel – elkezdtem erdei sétákat szervezni, nagyon remélem, hogy még alsós korukban minden gyereknek meg tudom mutatni az évfolyamból az erdei túrázás szépségét. Nem felejtettem el a felnőtteket sem, az első életmódváltó túrám február 18-ára terveztem, a folytatást a facebookos életmódváltó csoportban fogom publikálni (csatlakozz!). A gyalogtúráimon minden 14 év alatti gyermek ingyen vehet részt, szeretném, ha ennyivel hozzájárulhatnék az egészségükhöz.

Összefoglalva, a gyermekkori rövidlátás és a szabadban végzett tevékenység közötti összefüggés a környezeti tényezők, az életmódbeli döntések és a genetika összetett kölcsönhatása. A gyermekek szabadban töltött idejének növelése egyszerű, de hatékony stratégia lehet a rövidlátás növekvő gyakorisága elleni küzdelemben, de ezt ki kell egészíteni a rendszeres szemészeti ellenőrzésekkel és a képernyő előtt töltött idő és az iskolai tevékenységek kiegyensúlyozott megközelítésével.