Ahogy közeledik az év vége, a legtöbb emberben megfogalmazódik valamilyen elhatározás: „jövőre majd többet mozgok”, „nem eszem annyit”, „nyugodtabban élek”. Január első napjaiban tele vannak az edzőtermek és az egészséges életmódot hirdető oldalak, aztán néhány hét múlva minden visszatér a megszokott kerékvágásba.
A legtöbb fogadalom azért nem tart sokáig, mert nem valódi döntésből, hanem pillanatnyi lelkesedésből születik. Az ember ilyenkor inkább egy érzést próbál megváltoztatni – fáradtságot, elégedetlenséget, bűntudatot – ahelyett, hogy egy konkrét szokást formálna át.
A változáshoz nem nagy szavak kellenek, hanem rendszer. Aki például januárban eldönti, hogy „mostantól futni fog”, de addig soha nem kelt fel korán, az nem a mozgással, hanem a szokásaival fog először megküzdeni. Ezért működnek jobban a kisebb, fokozatosan épített döntések: például, ha az ember eleinte csak hetente kétszer sétál fél órát, vagy egyszerűen elkezd egy kicsit több vizet inni napközben.
A falusi élet ritmusa egyébként kedvez az ilyen fokozatos változásnak. Nem kell edzőterem, nem kell külön felszerelés – elég, ha valaki elindul gyalog a határ felé, vagy a hegy irányába. A mozgás, a friss levegő és a természet közelsége a legjobb stresszoldó, ráadásul semmit nem kerül.
A tervezett életmódváltás abban különbözik a hirtelen fogadalomtól, hogy nem érzelmi fellángolásból épül, hanem reálisan. Tudjuk, mik a gyenge pontjaink, és azt is, mi az, amit tényleg hajlandók vagyunk megtenni. Ha valaki nem szeret futni, ne erőltesse – a rendszeres séta, túra, vagy akár a kertben végzett munka is ugyanúgy mozgás. Ha valaki hajlamos este nassolni, kezdheti azzal, hogy csak kétnaponta engedi meg magának.
A másik kulcspont a türelem. A legtöbben túl gyors eredményt várnak, pedig a test és a szokások lassan reagálnak. Az igazi változás nem látványos, hanem tartós. Olyan, mint a jó húsleves: lassan fő, de annál mélyebb nyomot hagy.
Idősebb korban sem késő belevágni semmilyen életmódváltásba. Sőt, talán akkor van a legtöbb értelme. A szervezetünk még reagál, ha odafigyelünk rá – több mozgás, kevesebb stressz, jobb alvás, tudatos étkezés. Ezek apróságnak tűnnek, de együtt hosszú éveket adhatnak az élethez.
A valódi fogadalom tehát nem január elsején születik, hanem egy csendes pillanatban, amikor az ember őszintén végiggondolja, mitől érezné jobban magát a saját bőrében. Onnantól már nem határidő vagy elvárás hajtja, hanem a felismerés, hogy minden nap dönthet másképp.
Három gondolat az újévi fogadalmak mellé
1. A kis lépések működnek.
Nem kell nagyot vállalni, és nem kell mindent január elsején megváltoztatni. Az apró döntések – napi séta, egy pohár víz pluszban, egy kicsivel több alvás – hosszú távon sokkal többet számítanak, mint a nagy ígéret.
2. A rendszer többet ér a lelkesedésnél.
A fellángolás egy-két hétig tart. A szokás ott kezdődik, amikor már nincs kedvünk, mégis megcsináljuk. A járható út az, ami belefér a hétköznapokba, nem pedig az, ami csak papíron szép.
3. A kudarc nem a vég, hanem része az útnak.
Előfordul, hogy valaki kihagy egy hetet, vagy visszacsúszik egy rossz szokásba. Ilyenkor nem szabad elengedni mindent. A lényeg az, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. A kitartás sokkal fontosabb, mint a hibátlan teljesítés.
A saját tempóban megtett, apró lépések hozzák a legnagyobb változást.
Sikeres, egészségben és jó döntésekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!
Ez a bejegyzés az Arnold Method szemlélet része. Tudj meg többet: Arnold Method.