Az élet túl rövid ahhoz, hogy rohanva éljünk

A forró nyár és a nyári vakáció után itt az ideje, hogy visszatérjünk a munkába, és szembenézzünk a mindennapi rutinunkkal és időbeosztásunkkal. Az ősz az újrakezdések ideje: Az edzőtermek zsúfolásig tele vannak emberekkel, akik a nyári pihenés után igyekeznek visszatérni a régi kerékvágásba, a naptárak pedig megtelnek megbeszélésekkel és határidőkkel. A nyugodt ünnepi hangulat és a napsütés hirtelen átváltott sietségre, munkaterhelésre és stresszre. Vajon az igazság tényleg olyan sötét és esős, mint maga az ősz?

Regenerációs csúcsok: januárban és szeptemberben

Kutatások alapján úgy tűnik, hogy ez nem így van, és az igazság valójában éppen az ellenkezője. Bár a nyár utáni visszatérés a munkába gyakran nagy kihívásnak tűnik, ez inkább a ritmus, a rutinok és a gondolatok megváltozása miatt van, mint a tényleges fiziológiai stressz miatt. A kutatásokból kiderül, hogy az emberek regenerálódási szintje évente két csúcsot mutat.

Az első pozitív csúcs az év elején, januárban van. Tavasszal azonban a regenerálódási szintek visszaesnek. Az akkumulátorok a nyár folyamán feltöltődnek, ahogyan azt feltételezzük, ami a regenerálódási szintek második csúcsát eredményezi az ősz elején. Érdekes, hogy a nyári szabadságok hatása csak kora ősszel válik láthatóvá. Később az ősz folyamán és a tél elején a kipihentség karácsonyra ismét lecsökken.

Optimalizáljuk a terhelést

Mit tanulhatunk ebből, és mit lehet tenni? Tudnánk-e hatékonyabban beosztani a feladatainkat, a munkaterhelést és a testmozgást, ha tudnánk, hogy mikor vagyunk a legfelkészültebbek a kihívást jelentő feladatokra? Érdekes, hogy ez a szisztematikus elfáradás hogyan korrelál a fizikai aktivitási szokásainkkal. Ugyanazok a tendenciák figyelhetők meg: A fizikai aktivitás iránti lelkesedés januárban és augusztusban a legnagyobb. A jelenséget könnyű megfigyelni az edzőtermekben, amelyek általában karácsony és a nyári szünet után megtelnek emberekkel.

Melyik az ok és melyik a következmény? Az őszi időszakban csökkenő fizikai aktivitás gyengébb regenerálódást eredményez? Vagy a rohanó élet miatt a regenerálódás és a fittségi szint csökkenése okozza az edzés elmaradozását a gyenge motiváció miatt? Még ha ez a dilemma nem is oldható meg, egy dolog biztos: A megfelelő mennyiségű, megfelelő testmozgás figyelemreméltóan támogatja a regenerálódást, és fordítva.

A szavaktól a tettekig

Az életmódváltás során az információ vagy a mérési eredmény nem elegendő. A tudás teszi lehetővé számunkra, hogy megfelelő célokat tűzzünk ki és helyes döntéseket hozzunk, de a sikerhez tettekre is szükség van.

A Neked könnyű oldalamon többször is írtam arról, hogy a célkitűzés és rendszeres cselekvés mennyire fontosak az életünkben, és ezek a cikkek a legnépszerűbbek. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a téma aktuális, és hogy a munkahelyi egészség és jóllét fontossága az elmúlt években egyre inkább előtérbe került. A tippek és toplisták növekvő száma ellenére azonban nincs egyetlen, univerzális megoldás vagy a bölcsek köve.

A fókusz és választások határozzák meg napjainkat

Hogyan lehet nemcsak megbirkózni a munkaterheléssel hanem győztesként túlélni és élvezni az utat? Mivel a napi órák száma korlátozott, az egyetlen lehetőségünk, hogy arra összpontosítsunk, hogyan töltjük ki a napjainkat. Néhány választást nem tudunk befolyásolni, mivel azokat például a munkaadóink, a családtagjaink vagy egy élethelyzet határozza meg. Ettől függetlenül mindenkinek időt kell találnia a saját igényeire, arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket fontosnak tart. Emellett az, hogy hogyan kezeljük a számunkra negatívnak vagy kellemetlennek ítélt dolgokat, befolyásolja a fiziológiai stressz- és regenerálódási szintünket.

Soha nem lesz időnk mindenre, de a legfontosabb dolgokra mindig lesz időnk. A mi felelősségünk, hogy bölcsen válasszunk, és ügyeljünk arra, hogy ne feledkezzünk meg saját egészségünkről és jólétünkről. A hozzávalók megvannak ahhoz, hogy az ősz olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk.

A társadalom és az emberek életmódja sokat változott az elmúlt évszázadok során. Ennek ellenére az 1800-as években élt Henry Thoreau filozófus életszemlélete talán aktuálisabb, mint valaha: